Minél messzebb esik a parlament a néptől, annál inkább tojnak a fejükre, úgy tűnik. És itt nemcsak fizikai távolságra, hanem a demokratikus deficitre is gondolok.
Görögországgal kapcsolatban egyre általánosabb a nézet, miszerint hiába kapnak újabb és újabb "mentőcsomagot", a csődöt semmiképpen sem fogják tudni elkerülni. A "segélycsomagokkal" csupán annyit érnek el, hogy az adósság időtartamát 15 évvel meghosszabbítják és a megmaradt gazdaság nyomait is eltörlik. Kedden ismét 130 milliárd eurós "segély" indult Görögországba.
A gazdaság pedig élénkítő csomagok híján növekvő munkanélküliség mellett még mélyebbre süllyed a kátyúban. A "megmentésre" szánt pénz pedig nem az átlagemberek zsebében fog landolni, hanem a helyi francia bankok veszteségeit csökkentik vele. Azokét a bankokét, akik az elmúlt 10 évben elért profitot már kimentették az országból, és most nem hajlandóak elviselni a kockázatos befektetéseik veszteségét.
Kertész Imre, mintha csak a görögök jövőjét látta volna 2001-ben, így ír a Mentés másként című naplójában:
Agonizál a világ. Tegnap, a villamoson az a határozott érzésem támadt az emberek közt, hogy nem emberek közt vagyok. Aztán az eszembe jutott: hoppá, hiszen éppen hogy ezek az emberek, az újember, lehet mondani, ez a még sohasem volt fajta. Hihetetlen brutalitásuk. Gyávaságuk. Nyájszerű tompaságuk. Gonoszságuk az egyediséggel szemben. A gyilkosságra mindig készen álló vérszomj, amely a gyengeség első jelére tüstént reagál. Sokszor elgondolkodtatott a pogramok megszokott jelenete: szidalmaznak, neked mennek, de valójában csak akkor rohannak meg, amikor a földre kerülsz.
Persze felmerül a kérdés, miért nem hagyják, hogy csődbe menjenek és kilépjenek az eurózónából? Erre az EU-s "közgazdászok" unalomig szajkózott kifogása az, hogy ebben az esetben a Görögországnak hitelező bankok és országok is bedőlnének, és ez a dominó-elv szerint begyűrűzne a kontinensen. Tehát mit csinálnak: nyomtatnak nekik 130 milliárd eurót, hogy fél év múlva ismét ugyanebben a helyzetben találják magukat, csak egy szinttel mélyebben az adósságspirálban.
B-tervként csinálhatnák azt is, hogy nyomtatnak pénzt (eddig ugyanaz mint az A-terv), amit azoknak a bankoknak küldenek, akik hiteleztek Görögországnak. És hagyják, hogy Görögország kilépjen az euró-börtönből, csődbe menjen, visszatérjen a jó öreg drachmához, és egy független fizetőeszközzel pár év alatt visszaszerezze a bizalmat a hitelezőitől, mint ahogyan Argentína tette 1999-ben.
De B-terv nincs, soha nem is volt, és soha nem is lesz, különben sosem lesz belőlünk (az EU-ból) egy tisztességes kommunista nagyhatalom.
